back to the business

Na egy kis hosszú hétvége után, ismét a fronton.
Vicces, hogy mivel egyedül uralok egy kis irodát az Egyetemen (ami egyébként a legjobb hely a cégnél), nem szeretek szabira menni. Nem azért, mert akkora szupersztár lennék (de), de valahogy én már itt vagyok két éve, én tudom, hogy kinek mi a hasfájása, mit szeret; hogy szeret, s ha helyettesitenek, akkor utána kb dupla melóm van.
Jah, reggel 9 óta akartam egy kávét szerválni magamnak.
2 óra van, most ittam meg.
Unalomnak itt helye nincs :).

Jesszusbasszus, milyen régen irtam......................................

Bon jour, ca va?

Ca va, trés bien.

No, hello 2012 :).
Hm, nem vittem túlzásba ezt az évet, már ami a blogot érinti. Nem is tudom, miért. Valahogy csak úgy elteltek a napok.
De tényleg.
Közben pedig rengeteg minden történt és közben meg minden változatlan :)

Munka a régi. Már két éve nyomom az ipart az egyetemen és még mindig jó, habár basszus öregszem, mert ahogy beindul a szemeszter, bitang sok melóm van és egyre jobban fáradok.Te jó ég, 4-5 éve még arra is képes voltam, hogy melóból hazaérve este 8-kor induljak el futni. Most meg.....oké, oké, mindenhova bringával járok, igy mentségemre szóljon a kevesebb futás.
Habár, tegnap volt a félmaraton, s nem vagyok egy hosszútáv futó, de ha a volt főnököm lefutotta két gyerek után, igy egyszer nekem is le kell. Fő a motiváció!

Pasim is a régi és még mindig szuper vele. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy ő van nekem. Persze, vannak up and down-ok, ahogy egy normális kapcsolatban, legalábbis számomra normálisban. Vajh, kevéssé birom elképzelni, hogy konstans vattacukor felhőben üldögéljünk. Nyilvánvalóan vannak jobb és kevésbé jobb időszakok, de mindent összevetve ő az, kell nekem.
Gyarapitottuk is a családot januárban.
Örökbefogadtunk egy kutyát,  igy van közös gyerek :D

Hm, őszintén szólva eddig egész jól elvoltam a szezám utca nélkül, de most valahogy tök jó irni.
Jövök még.