1, Vedd elő a hozzád legközelebb eső könyvet, nyisd ki a tizennyolcadik oldalon, írd le az ötödik mondatot.
Keressük meg a templomkertben a város egykori lakóinak emlékét őrző német nyelvű sírköveket is.
2, Melyik könyvből szólt az idézet? Ki írta?
Farkas Zoltán: Hosszú hétvégék Magyarországon
3, Mi a legutolsó dolog, amit a TV-ben láttál?
Gyilkos elmék tegnap
4, Próbáld meg kitalálni, pontosan mennyi az idő!
21.40
5, Most nézd meg! Mennyire voltál pontos?
Stimmt
6, A számítógépen kívül milyen hangokat hallasz most?
RTL Klub esti film és Lili hörgése
7, Mikor léptél ki legutoljára a lakásból? Mit csináltál?
Egy órája kutyát sétáltatni
8, Mielőtt elkezdted kitölteni ezt a tesztet, mit csináltál?
kutyát etettem
9, Mit viselsz jelen pillanatban?
Stiki macinacija, fehér felső
10, Álmodtál múlt éjjel? Ha igen, mit?
passz
11, Mikor nevettél legutóbb?
ma ebédidőben Cristiannal
12, Történt veled valami furcsa/vicces mostanában?
Hát nem is tudom, nem igazán
13, Ha az este folyamán multimilliomossá válnál, mit tennél elsőként?
felhivnám Anyut és Stikit és máris foglalnám a repjegyet mondjuk az USA-ba
14, Mondj el magadról valamit, amit eddig nem tudtunk!
az életem nyitott könyv
Cuppanok Harry Potterra és Edward Cullenra....na jó, ez lehet inkább kinos :D
15, Ha valamit meg tudnál változtatni a világban, mi lenne az?
nem lenne éhező gyermek a világon és állatkinzás
16, Szeretsz táncolni?
igen
17, Érdekel a politika?
nem
18, Ha az első gyereked lány lenne, hogy hívnád?
Marina vagy Margaréta, esetleg Gréta
21, Mit mondana neked Isten a mennyország kapujában?
hellosziaszevasz, kivűl tágasabb
2011. június 30., csütörtök
azóta
teljes fásultság van rajtam.
igazádniból semmi sem érdekel.
a munka és sport terápia csodákra képes....
ahogy anno hallgattam a magnókazettán....."tegnap összetört egy álom"
ezt érzem leginkább.
a legfájdalmasabb már nem is az összeg, hanem a hazugság, a sumákolás és a bizalom elvesztése.
igazádniból semmi sem érdekel.
a munka és sport terápia csodákra képes....
ahogy anno hallgattam a magnókazettán....."tegnap összetört egy álom"
ezt érzem leginkább.
a legfájdalmasabb már nem is az összeg, hanem a hazugság, a sumákolás és a bizalom elvesztése.
whathappened?
a sztori nem tegnap kezdődött.
Adva van egy lány, akinek a csuklójára van tetoválva: "no lies, just love" és próbál ennek megfelelően élni. Behány a kamuzástól, a simlisségtől, az eltitkolásoktól.
Hozzácsapódott egy helyes fiú, egy jó ember, s akitől a lány elvárta a fenti hozzáállást.
Lány nem hisz a szerelem első látásban bullshitben, igy kellett pár hét, mire szerelmes lett, de akkor aztán nagyon. Teltek a hetek, hónapok, s egyre szerelmesebb lett. A fiúval érezte azt, hogy igen, vele még úgy 70 évig, igen, vele jöhetnek a gyerekek is.
A lányt nem érdekelte a fiú anyagi helyzete, a mai napig nem érdekli. Úgy van vele, hogy foglalkozzon azzal, ami boldoggá teszi.
Megismerkedésük után pár hónappal a lány elintézte a fiúnak az áhitott telefont a saját nevére, mert csak igy volt lehetséges, hogy a telefon a fiúé legyen. A fiú megigérte, hogy rendesen fizeti a számlát, a lány hitt neki.
Aztán amikor először jött egy felszólitó levél a lánynak cimezve 60ezer forintról, kicsit megdöbbent, de nem esett kétségbe, végül is elvárható egy 37 éves embertől, hogy felelősséggel tartozzon a viselt dolgaiért, igy azért szóvá tette a fiúnak, hogy ezmiez.
Az élet ment tovább normálisan.
Az ügy el is lett felejtve, mindaddig, mikor is egy közjegyző által küldött felszólitás nem érkezett.
Ismét rákérdezés a dologra, ismét fű-fa igérgetés, hogy el lesz intézve.
Az élet ment tovább normálisan.
Egészen június 28-ig.
Ekkor a lány kapott egy levelet 190ezres tartozásról és ha 6 hónapon belül nem lesz kiegyenlitve, illetve az első részlet július 5-ig befizetve, megy a behajtó.........................................................neki, aki mindig pontosan befizet mindent, akinek első, hogy a kötelező dolgok rendezve legyenek.
Azóta a lány sokkhatás alatt van.
Nem tudja, hogy orditson, üssön, sirjon vagy épp sátáni kacajjal röhögjön, hogy az, akit mindenkinél jobban szeretett, igy átvágta, lejáratta, ilyen helyzetbe hozta, pedig állitólag a fiú szereti a lányt.
A lány azóta sem tud napirendre térni e fölött, alapjaiban rengett meg a bizalma egy olyan emberben, akivel gyereket szeretett volna. Igy? Vele? Hogyan?
Válaszok nincsenek, csak hebegés-habogás.........................
A lány bizni szeretne újra.
Egyszercsak.
Majd' két évet nem tud igy kitenni a kukába, de ez annyira, de annyira gázos helyzet, amin nem tud csak úgy túllépni egy vállránditással.
Adva van egy lány, akinek a csuklójára van tetoválva: "no lies, just love" és próbál ennek megfelelően élni. Behány a kamuzástól, a simlisségtől, az eltitkolásoktól.
Hozzácsapódott egy helyes fiú, egy jó ember, s akitől a lány elvárta a fenti hozzáállást.
Lány nem hisz a szerelem első látásban bullshitben, igy kellett pár hét, mire szerelmes lett, de akkor aztán nagyon. Teltek a hetek, hónapok, s egyre szerelmesebb lett. A fiúval érezte azt, hogy igen, vele még úgy 70 évig, igen, vele jöhetnek a gyerekek is.
A lányt nem érdekelte a fiú anyagi helyzete, a mai napig nem érdekli. Úgy van vele, hogy foglalkozzon azzal, ami boldoggá teszi.
Megismerkedésük után pár hónappal a lány elintézte a fiúnak az áhitott telefont a saját nevére, mert csak igy volt lehetséges, hogy a telefon a fiúé legyen. A fiú megigérte, hogy rendesen fizeti a számlát, a lány hitt neki.
Aztán amikor először jött egy felszólitó levél a lánynak cimezve 60ezer forintról, kicsit megdöbbent, de nem esett kétségbe, végül is elvárható egy 37 éves embertől, hogy felelősséggel tartozzon a viselt dolgaiért, igy azért szóvá tette a fiúnak, hogy ezmiez.
Az élet ment tovább normálisan.
Az ügy el is lett felejtve, mindaddig, mikor is egy közjegyző által küldött felszólitás nem érkezett.
Ismét rákérdezés a dologra, ismét fű-fa igérgetés, hogy el lesz intézve.
Az élet ment tovább normálisan.
Egészen június 28-ig.
Ekkor a lány kapott egy levelet 190ezres tartozásról és ha 6 hónapon belül nem lesz kiegyenlitve, illetve az első részlet július 5-ig befizetve, megy a behajtó.........................................................neki, aki mindig pontosan befizet mindent, akinek első, hogy a kötelező dolgok rendezve legyenek.
Azóta a lány sokkhatás alatt van.
Nem tudja, hogy orditson, üssön, sirjon vagy épp sátáni kacajjal röhögjön, hogy az, akit mindenkinél jobban szeretett, igy átvágta, lejáratta, ilyen helyzetbe hozta, pedig állitólag a fiú szereti a lányt.
A lány azóta sem tud napirendre térni e fölött, alapjaiban rengett meg a bizalma egy olyan emberben, akivel gyereket szeretett volna. Igy? Vele? Hogyan?
Válaszok nincsenek, csak hebegés-habogás.........................
A lány bizni szeretne újra.
Egyszercsak.
Majd' két évet nem tud igy kitenni a kukába, de ez annyira, de annyira gázos helyzet, amin nem tud csak úgy túllépni egy vállránditással.
2011. június 29., szerda
2011. június 22., szerda
nahát
3 hét ripsz-ropsz elrepült.....csak pislogtam itt nagyokat,mikor láttam, hogy 20 napja irtam utóljára......
azóta voltam Prágában kollégákkal......remek volt.
azóta voltam Prágában kollégákkal......remek volt.
2011. június 2., csütörtök
OMFG
éppen takaritom a yahoo-s (reklám helye) mailboxomat, az egy dolog, hogy Jasper barátomtól 331 emailt kaptam kárászéletű távkapcsolatunk alatt, de hogy megtaláltam régi velem ismerkedni akaró fiatalemberek emailjeit is....gyorsan kukáztam őket, de emellett nem tudok elmenni szó nélkül, meg kell őriznem az örökkésvalóságnak.....
Volt nekem egy friend-with-benefit-em, akivel rendszeresen jártunk a Margitszigetre futni, s egyszer csak összetalálkoztunk az ő tanitványával, Z-vel, aki gondolom én, szimpatikusnak talált, s ismerkedni is akart volna a következő email inditásával:
Azóta röhögök ezen, hogy most megtaláltam, s igazándiból most sem tudnék jobb választ adni, mint 3 éve tettem:
"ne haragudj, erre nem tudok mit reagálni".
Kemény az élet.
Volt nekem egy friend-with-benefit-em, akivel rendszeresen jártunk a Margitszigetre futni, s egyszer csak összetalálkoztunk az ő tanitványával, Z-vel, aki gondolom én, szimpatikusnak talált, s ismerkedni is akart volna a következő email inditásával:
"Szia Zoé!
Futottál tegnap A-val? Nem csodálkoznék ha nem, mert csak a tanulással foglalkozik.
Nekem már nagyon hiányzik (a futás), az rendesen ki tud sütni.
Lili barátnőd hogyan bírja egész nap egyedül? Nekem két hörim van -ők is lányok-, ők nem panaszkodnak. Még akkor sem panaszkodnak, amikor két napig enni sem kapnak.
Z"
Azóta röhögök ezen, hogy most megtaláltam, s igazándiból most sem tudnék jobb választ adni, mint 3 éve tettem:
"ne haragudj, erre nem tudok mit reagálni".
Kemény az élet.
it's a cruel, cruel summer.....salalala
és akkor ezen felül még tobzódunk a programokban.
Ez van nah.
:)))
de ez nem panasz.
A június.....mondjuk már most tele a hétvége.
Most belvárosi fesztivál van, meg vasárnap Judafest.
Jövő hét még kiadó, de szerintem nyomunk egy jó kis grillpartit, ha úgy alakul.
Utána én elhúzok Prágába a kollégákkal (de minek?), majd az utsó hétvégén lent fogunk Balatonfüreden fürdeni, napozni, aludni, szexelni, társasosni, grillezni, fényt inni, pipázni és éjszakai fürdőzni......
Júliusban irány a Fertő-tó, augusztusban meg ami fix, az Kehidakustány.
Majd szeptember első hetében egy Csehország sörcsekkolás lesz teritéken.
Szóval idén kétszer is tiszteletem teszem a Vencel téren. A kollegális joyride-ot...hát, hogy is mondjam....nem kifejezetten várom. Balfaszság tudom, de egy, baromira fog hiányozni Stiki. Kettő, alig pár embert ismerek a 21-ből, akikkel megyek, mi a fenét fogok velük kezdeni? Oké, iszunk. És ezen felül, miről fogok beszélgetni velük?
Röhejes a gondolat, de igaz, hogy én valójában egy magamnak való lány vagyok. (no meg a Stikinek). Nem, de tényleg. Jó, van a család, a pár barát, akikkel az ember jól érzi magát, de Stikivel a legjobb.
Kicsit nehéz a helyzet amúgy is, mert oké, van a Zoé, aki kolléga, de miután én egyedül egy tök külön irodában rontom a levegőt, túl sok mindent nem tudok a kollégákról és ők sem tudnak rólam semmit se. Tisztelet kemény max 2 kivételnek. :)))
Igazándiból van egy sztori, ami igy munka cimszó alatt elvette a kedvemet mindentől. Nem, nem az Egyetem a ludas, hanem az anyacég. Valójában nem vagyok meglepve. Ismerem a céget már 8 éve, tudom, hogy mennek a dolgok. Az alap, hogy nem vagyunk teljes fizura bejelentve, elég sok mindent elárul. Illetve tapasztalat, hogy mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek.
Történt ugyanis, hogy meghirdették, hogy lenne egy üzbég study, amire lehet jelentkezni. Egyeztettem felettessel és jelentkeztem. Banyek, Üzbegisztán????? Beszarás hely lehet, ráadásul szinte ingyen. Aztán megtudtam, hogy rajtam kivűl még kolleginapajtás, akivel szomszédos épületben vagyunk, jelentkezett. Ezzel nincs is semmi baj. Igazándiból még azzal sem, hogy nem én megyek. Jajaja, ő. Jó, bevallom, savanyú a szőlő. De mentségem legyen, hogy bassza meg, ő egy hónapja volt Dubaiban egy studyn, most épp Törökországban van tök ingyen és még meg Üzbegisztánba is.
Ennyit arról, hogy egy jó hosszú nyelvvel, mucikázással mindent el lehet érni. Persze, az igazán idegesitő az volt, mikor küldte nekem a mea culpázó emaileket........ki nem szarja le? Jó,nem az ő döntése volt, hanem a fejesé, hogy a csaj mehet, de lehet én vagyok egy naiv kis jószivű királylány, de ha ingyen mentem Dubaiba és Törökországba, akkor nem lenne pofám a harmadik studyra is jelentkezni tudva, hogy milyen kevés study tour van manapság.
Szóval ennyit Üzbegisztánról.................
Ez van nah.
:)))
de ez nem panasz.
A június.....mondjuk már most tele a hétvége.
Most belvárosi fesztivál van, meg vasárnap Judafest.
Jövő hét még kiadó, de szerintem nyomunk egy jó kis grillpartit, ha úgy alakul.
Utána én elhúzok Prágába a kollégákkal (de minek?), majd az utsó hétvégén lent fogunk Balatonfüreden fürdeni, napozni, aludni, szexelni, társasosni, grillezni, fényt inni, pipázni és éjszakai fürdőzni......
Júliusban irány a Fertő-tó, augusztusban meg ami fix, az Kehidakustány.
Majd szeptember első hetében egy Csehország sörcsekkolás lesz teritéken.
Szóval idén kétszer is tiszteletem teszem a Vencel téren. A kollegális joyride-ot...hát, hogy is mondjam....nem kifejezetten várom. Balfaszság tudom, de egy, baromira fog hiányozni Stiki. Kettő, alig pár embert ismerek a 21-ből, akikkel megyek, mi a fenét fogok velük kezdeni? Oké, iszunk. És ezen felül, miről fogok beszélgetni velük?
Röhejes a gondolat, de igaz, hogy én valójában egy magamnak való lány vagyok. (no meg a Stikinek). Nem, de tényleg. Jó, van a család, a pár barát, akikkel az ember jól érzi magát, de Stikivel a legjobb.
Kicsit nehéz a helyzet amúgy is, mert oké, van a Zoé, aki kolléga, de miután én egyedül egy tök külön irodában rontom a levegőt, túl sok mindent nem tudok a kollégákról és ők sem tudnak rólam semmit se. Tisztelet kemény max 2 kivételnek. :)))
Igazándiból van egy sztori, ami igy munka cimszó alatt elvette a kedvemet mindentől. Nem, nem az Egyetem a ludas, hanem az anyacég. Valójában nem vagyok meglepve. Ismerem a céget már 8 éve, tudom, hogy mennek a dolgok. Az alap, hogy nem vagyunk teljes fizura bejelentve, elég sok mindent elárul. Illetve tapasztalat, hogy mindenki egyenlő, de egyesek egyenlőbbek.
Történt ugyanis, hogy meghirdették, hogy lenne egy üzbég study, amire lehet jelentkezni. Egyeztettem felettessel és jelentkeztem. Banyek, Üzbegisztán????? Beszarás hely lehet, ráadásul szinte ingyen. Aztán megtudtam, hogy rajtam kivűl még kolleginapajtás, akivel szomszédos épületben vagyunk, jelentkezett. Ezzel nincs is semmi baj. Igazándiból még azzal sem, hogy nem én megyek. Jajaja, ő. Jó, bevallom, savanyú a szőlő. De mentségem legyen, hogy bassza meg, ő egy hónapja volt Dubaiban egy studyn, most épp Törökországban van tök ingyen és még meg Üzbegisztánba is.
Ennyit arról, hogy egy jó hosszú nyelvvel, mucikázással mindent el lehet érni. Persze, az igazán idegesitő az volt, mikor küldte nekem a mea culpázó emaileket........ki nem szarja le? Jó,nem az ő döntése volt, hanem a fejesé, hogy a csaj mehet, de lehet én vagyok egy naiv kis jószivű királylány, de ha ingyen mentem Dubaiba és Törökországba, akkor nem lenne pofám a harmadik studyra is jelentkezni tudva, hogy milyen kevés study tour van manapság.
Szóval ennyit Üzbegisztánról.................
merengő
tegnap azért csak kijött belőlem egy-két érdekes cucc. Igazándiból várni akartam ezzel szeptemberig, amikor 2 éves évfordulót ülünk, hogy mégis merre-meddig-mi hány fok, mi lesz velünk, mik a tervek, merre tart az életünk?, de csak kibuggyant belőlem tegnap.
Korábban mindig úgy gondoltam, hogy a pasik tuti agyfaszt kapnak ezektől a lelkizős beszélgetésektől, valszeg igy is van, csak hát én még nem találkoztam olyan csajjal, aki belelát a pasija fejébe/lelkébe/szivébe és tudja, hogy mi zajlik ott, mit akar, mi jó neki, mi nem jó neki.
Biztos az örökös megfelelési kényszerem, maximalizmusom az oka, hogy tudjam, a pasim jól érzi magát velem, ebben a kapcsolatban és boldoggá teszem. Természetesen jó esetben az ember érzi ezt, látja.
Nincs is ezzel gond.
Érzem, hogy Stiki szeret, velem akar lenni, jól működik a kapcsolatunk minden téren. Szeretem a Stikit, vele akarok lenni, jól működik a kapcsolatunk minden téren.
De felesleges tagadnom, hogy nő vagyok (és milyen vicces), 32 éves, normális, tartós párkapcsolatban élő, hogy igenis megfordul a fejemben az, hogy mikor költözünk össze ("már szinte együtt lakunk", "igen, de az összeköltözés azért több, mint kettővel több pólód van nálam"), mikor lesz gyerekünk, ha lesz-e gyerekünk ("egyszercsak", "oké, de ez mégis mit jelent?"), summa summárum, merre tart az életünk, közös-e jövőnk és hogy ugyanazt akarjuk-e mindketten, mert ha nem, akkor inkább hagyjuk........
aztán persze, miután ilyen lelki megerőszakolásokon túl vagyunk, mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy nem épp most végeztem ki a kapcsolatunkat a jövő miatti aggodalmammal? Meg rendesen tudatosul bennem, hogy basszameg, iszonyatosan szeretem a Pasimat és ha ő nem lenne, hát nem is tudom.........nem akarok nagy szavakat használni, de elég nehéz, effektive lehetetlen elképzelnem az életemet nélküle.
És igen, egyfelé haladunk, egyet akarunk, ami iszonyatosan jó.
Csak hát nekem kell türelmesnek lennem..........................csak amikor kisgyerekes barátnőimmel találkozom, akkor már motoszkál a fejemben, hogy imádnék gyereket várni a Stikitől.............illetve már csak azt, hogy vele ébredjek mindennap és az otthonom az ő otthona is legyen, illetve a mi otthonunk.
nah, ez van.
nyálas napot tartok.
Korábban mindig úgy gondoltam, hogy a pasik tuti agyfaszt kapnak ezektől a lelkizős beszélgetésektől, valszeg igy is van, csak hát én még nem találkoztam olyan csajjal, aki belelát a pasija fejébe/lelkébe/szivébe és tudja, hogy mi zajlik ott, mit akar, mi jó neki, mi nem jó neki.
Biztos az örökös megfelelési kényszerem, maximalizmusom az oka, hogy tudjam, a pasim jól érzi magát velem, ebben a kapcsolatban és boldoggá teszem. Természetesen jó esetben az ember érzi ezt, látja.
Nincs is ezzel gond.
Érzem, hogy Stiki szeret, velem akar lenni, jól működik a kapcsolatunk minden téren. Szeretem a Stikit, vele akarok lenni, jól működik a kapcsolatunk minden téren.
De felesleges tagadnom, hogy nő vagyok (és milyen vicces), 32 éves, normális, tartós párkapcsolatban élő, hogy igenis megfordul a fejemben az, hogy mikor költözünk össze ("már szinte együtt lakunk", "igen, de az összeköltözés azért több, mint kettővel több pólód van nálam"), mikor lesz gyerekünk, ha lesz-e gyerekünk ("egyszercsak", "oké, de ez mégis mit jelent?"), summa summárum, merre tart az életünk, közös-e jövőnk és hogy ugyanazt akarjuk-e mindketten, mert ha nem, akkor inkább hagyjuk........
aztán persze, miután ilyen lelki megerőszakolásokon túl vagyunk, mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy nem épp most végeztem ki a kapcsolatunkat a jövő miatti aggodalmammal? Meg rendesen tudatosul bennem, hogy basszameg, iszonyatosan szeretem a Pasimat és ha ő nem lenne, hát nem is tudom.........nem akarok nagy szavakat használni, de elég nehéz, effektive lehetetlen elképzelnem az életemet nélküle.
És igen, egyfelé haladunk, egyet akarunk, ami iszonyatosan jó.
Csak hát nekem kell türelmesnek lennem..........................csak amikor kisgyerekes barátnőimmel találkozom, akkor már motoszkál a fejemben, hogy imádnék gyereket várni a Stikitől.............illetve már csak azt, hogy vele ébredjek mindennap és az otthonom az ő otthona is legyen, illetve a mi otthonunk.
nah, ez van.
nyálas napot tartok.
Borisz és én
Új pasim van.
Borisz.
Szép, karcsú, elegáns, de sportos is.
Gyors, de mikor kell pont lelassul.
Szereti, ha rajta ülök.
Fajtája:
DRÓTSZAMÁR!!!!
Szóval, két hete megvan már Borisz, a csajbringa és azóta megváltozott az életem. Még mindig döbbenet, hogy nekem, aki 31 évig nem tudtam biciklkizni, most kerékpárral jövök melózni.
Igazándiból teljesen jól eltelt ez a 31 év nélküle, de valahol legbelül mindig is éreztem, hogyha lenne, akkor tuti bringával közlekednék. Aztán másfél éve Stiki besétált az életembe és csak idő kérdése és persze türelem kérdése (a részéről), hogy mikor tanulok meg.
Tavaly nyáron sikerült és május 18-án meglett Borisz. Nagyon jó kis járgány, igaz ma úgy nyekeregtem vele, mint ha mindjárt szétesne alattam a cucc...haha, legalább nem kellett csengő, mert mindenki hallotta, hogy valami iszonyú zajjal valaki jön. (Sárvédő elcsúszás, kéne most egy kalapács nekem).
Nos, kerós lettem.
Hétvégén csak ezzel közlekedünk a szuperpasival, hétköznap is melóba. Oké, most három napig lusta disznó voltam, meg fel se birtunk kelni, de ezentúl ez nem igy lesz.
Amúgy túl vagyok már esőben kerózáson, hidon át kerózáson (hidparás vagyok), elvágódáson-mint-az-ólajtó és forgalomban is tekertem, igaz szigorúan csak bicikliúton.
Tényleg, csak egyszer kellett elkezdeni és nincs megállás. Úgy döntöttem, hogy amig az időjárás engedi, én bérletet nem veszek.
És a hab a tortán, hogy legtöbbször szexi pasim hátsóját figyelhetem.....nekem meg bazi jó lábaim lesznek, mert azért hétvégenként eddig tekertünk 50 és 30 kilit. Oké, nem egy túrdöfransz, de azért kellően elfáraszt és edz.
Borisz.
Szép, karcsú, elegáns, de sportos is.
Gyors, de mikor kell pont lelassul.
Szereti, ha rajta ülök.
Fajtája:
DRÓTSZAMÁR!!!!
Szóval, két hete megvan már Borisz, a csajbringa és azóta megváltozott az életem. Még mindig döbbenet, hogy nekem, aki 31 évig nem tudtam biciklkizni, most kerékpárral jövök melózni.
Igazándiból teljesen jól eltelt ez a 31 év nélküle, de valahol legbelül mindig is éreztem, hogyha lenne, akkor tuti bringával közlekednék. Aztán másfél éve Stiki besétált az életembe és csak idő kérdése és persze türelem kérdése (a részéről), hogy mikor tanulok meg.
Tavaly nyáron sikerült és május 18-án meglett Borisz. Nagyon jó kis járgány, igaz ma úgy nyekeregtem vele, mint ha mindjárt szétesne alattam a cucc...haha, legalább nem kellett csengő, mert mindenki hallotta, hogy valami iszonyú zajjal valaki jön. (Sárvédő elcsúszás, kéne most egy kalapács nekem).
Nos, kerós lettem.
Hétvégén csak ezzel közlekedünk a szuperpasival, hétköznap is melóba. Oké, most három napig lusta disznó voltam, meg fel se birtunk kelni, de ezentúl ez nem igy lesz.
Amúgy túl vagyok már esőben kerózáson, hidon át kerózáson (hidparás vagyok), elvágódáson-mint-az-ólajtó és forgalomban is tekertem, igaz szigorúan csak bicikliúton.
Tényleg, csak egyszer kellett elkezdeni és nincs megállás. Úgy döntöttem, hogy amig az időjárás engedi, én bérletet nem veszek.
És a hab a tortán, hogy legtöbbször szexi pasim hátsóját figyelhetem.....nekem meg bazi jó lábaim lesznek, mert azért hétvégenként eddig tekertünk 50 és 30 kilit. Oké, nem egy túrdöfransz, de azért kellően elfáraszt és edz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)