Új pasim van.
Borisz.
Szép, karcsú, elegáns, de sportos is.
Gyors, de mikor kell pont lelassul.
Szereti, ha rajta ülök.
Fajtája:
DRÓTSZAMÁR!!!!
Szóval, két hete megvan már Borisz, a csajbringa és azóta megváltozott az életem. Még mindig döbbenet, hogy nekem, aki 31 évig nem tudtam biciklkizni, most kerékpárral jövök melózni.
Igazándiból teljesen jól eltelt ez a 31 év nélküle, de valahol legbelül mindig is éreztem, hogyha lenne, akkor tuti bringával közlekednék. Aztán másfél éve Stiki besétált az életembe és csak idő kérdése és persze türelem kérdése (a részéről), hogy mikor tanulok meg.
Tavaly nyáron sikerült és május 18-án meglett Borisz. Nagyon jó kis járgány, igaz ma úgy nyekeregtem vele, mint ha mindjárt szétesne alattam a cucc...haha, legalább nem kellett csengő, mert mindenki hallotta, hogy valami iszonyú zajjal valaki jön. (Sárvédő elcsúszás, kéne most egy kalapács nekem).
Nos, kerós lettem.
Hétvégén csak ezzel közlekedünk a szuperpasival, hétköznap is melóba. Oké, most három napig lusta disznó voltam, meg fel se birtunk kelni, de ezentúl ez nem igy lesz.
Amúgy túl vagyok már esőben kerózáson, hidon át kerózáson (hidparás vagyok), elvágódáson-mint-az-ólajtó és forgalomban is tekertem, igaz szigorúan csak bicikliúton.
Tényleg, csak egyszer kellett elkezdeni és nincs megállás. Úgy döntöttem, hogy amig az időjárás engedi, én bérletet nem veszek.
És a hab a tortán, hogy legtöbbször szexi pasim hátsóját figyelhetem.....nekem meg bazi jó lábaim lesznek, mert azért hétvégenként eddig tekertünk 50 és 30 kilit. Oké, nem egy túrdöfransz, de azért kellően elfáraszt és edz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése