Volt nekem egy friend-with-benefit-em, akivel rendszeresen jártunk a Margitszigetre futni, s egyszer csak összetalálkoztunk az ő tanitványával, Z-vel, aki gondolom én, szimpatikusnak talált, s ismerkedni is akart volna a következő email inditásával:
"Szia Zoé!
Futottál tegnap A-val? Nem csodálkoznék ha nem, mert csak a tanulással foglalkozik.
Nekem már nagyon hiányzik (a futás), az rendesen ki tud sütni.
Lili barátnőd hogyan bírja egész nap egyedül? Nekem két hörim van -ők is lányok-, ők nem panaszkodnak. Még akkor sem panaszkodnak, amikor két napig enni sem kapnak.
Z"
Azóta röhögök ezen, hogy most megtaláltam, s igazándiból most sem tudnék jobb választ adni, mint 3 éve tettem:
"ne haragudj, erre nem tudok mit reagálni".
Kemény az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése