merengő

tegnap azért csak kijött belőlem egy-két érdekes cucc. Igazándiból várni akartam ezzel szeptemberig, amikor 2 éves évfordulót ülünk, hogy mégis merre-meddig-mi hány fok, mi lesz velünk, mik a tervek, merre tart az életünk?, de csak kibuggyant belőlem tegnap.
Korábban mindig úgy gondoltam, hogy a pasik tuti agyfaszt kapnak ezektől a lelkizős beszélgetésektől, valszeg igy is van, csak hát én még nem találkoztam olyan csajjal, aki belelát a pasija fejébe/lelkébe/szivébe és tudja, hogy mi zajlik ott, mit akar, mi jó neki, mi nem jó neki.
Biztos az örökös megfelelési kényszerem, maximalizmusom az oka, hogy tudjam, a pasim jól érzi magát velem, ebben a kapcsolatban és boldoggá teszem. Természetesen jó esetben az ember érzi ezt, látja.
Nincs is ezzel gond.
Érzem, hogy Stiki szeret, velem akar lenni, jól működik a kapcsolatunk minden téren. Szeretem a Stikit, vele akarok lenni, jól működik a kapcsolatunk minden téren.

De felesleges tagadnom, hogy nő vagyok (és milyen vicces), 32 éves, normális, tartós párkapcsolatban élő, hogy igenis megfordul a fejemben az, hogy mikor költözünk össze ("már szinte együtt lakunk", "igen, de az összeköltözés azért több, mint kettővel több pólód van nálam"), mikor lesz gyerekünk, ha lesz-e gyerekünk ("egyszercsak", "oké, de ez mégis mit jelent?"), summa summárum, merre tart az életünk, közös-e jövőnk és hogy ugyanazt akarjuk-e mindketten, mert ha nem, akkor inkább hagyjuk........
aztán persze, miután ilyen lelki megerőszakolásokon túl vagyunk, mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy nem épp most végeztem ki a kapcsolatunkat a jövő miatti aggodalmammal? Meg rendesen tudatosul bennem, hogy basszameg, iszonyatosan szeretem a Pasimat és ha ő nem lenne, hát nem is tudom.........nem akarok nagy szavakat használni, de elég nehéz, effektive lehetetlen elképzelnem az életemet nélküle.
És igen, egyfelé haladunk, egyet akarunk, ami iszonyatosan jó.
Csak hát nekem kell türelmesnek lennem..........................csak amikor kisgyerekes barátnőimmel találkozom, akkor már motoszkál a fejemben, hogy imádnék gyereket várni a Stikitől.............illetve már csak azt, hogy vele ébredjek mindennap és az otthonom az ő otthona is legyen, illetve a mi otthonunk.
nah, ez van.
nyálas napot tartok.