a 15. 7vége

idén remekül sikerült.

Pénteken csajbuli, két régelvesztett barinővel.....ez felettébb mókás volt.

Mondjuk már az előzmények is azok......elgondolkodva, nem tudom még mindig, majd 32 éves fejjel, hogy vannak-e véletlenek vagy mi a fenerosseb van?

Történt ugyanis, hogy két éve az egyik legjobb barátnőm LK és köztem nem kevés kavarás történt más, akkori ismerősök által. A 30. szülinapi ajándékom az volt egy holland ismerőstől, hogy átküldte msn-en, hogy LK miket mondott rólam a hátam mögött. Állitólag.
Mondanom sem kell, nem tapsoltam hozzá, sőt!
Azóta nem is beszéltünk. Én nem kerestem, mert úgy gondoltam, hogy na kösz, nekem ilyen barát nem kell, ő nem keresett, gondolom hasonló gondolatok miatt.
Az idő telt-múlt, én már meg is szoktam, hogy az egyik legjobb barátnőm már nem az életem része. Persze, titokban FB-n mindig megnéztem, hogy mi a szitu vele. Vicces ez. Sokat beszéltem róla Stikinek is, ő meg nyomta, hogy de miért nem keresem meg.

Miért? Miért?
Mert Zoé büszke, mint egy......nem is tudom, fehér királyi paripa mondjuk. :)))
Valahol éreztem, hogy véletlenül (már ha vannak), tuti egyszer összefutunk.
No, ez meg is történt a Ligetben.
LK is oda jár edzeni, mi is odajárunk a hideg szezonban. Éreztem én, hogy lesz valami.
Aztán egyszer csak elmentünk edzeni, vagyis én előbb értem oda, mint Stiki. A terem tele volt, gondoltam kávézgatok a terem mellett. Ezt is hamar meguntam, gondoltam, akkor bemegyek, max gyökkettővel átöltözöm, lestoppolok két futópadot....aztán a bejáratnál belefutottam LK-ba. Volt nagy meglepetés....hirtelen azt sem tudtam, hogy most fiú vagyok-e vagy lány.
Summa summárum: beszélgettünk vagy háromnegyed órát, mintha mi sem történt volna, s igazándiból egyikünk sem tudja, hogy miért nem beszéltünk két éve.
Részleges hepiend lenne azért, mert dumáltunk, találkoztunk, igaz, csak buli erejéig, de a totál nagy katarzis még várat magára. Most úgy vagyok, hogy szép-jó, hogy mi igy összetalálkoztunk, de most azt érzem, hogy nem lesz ez a régi, illetve nem kis idő kell hozzá.

No, de péntek este úgy gondoltuk hárman csajok, közös ismerős, Fruzs csatlakozott, hogy nyomjunk egy reuniont az Ötkertben. Mondanom sem kell, nyugger vagyok én már és az elmúlt másfél évben meg tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor voltam csajbuliban (shame on me), az is HS7 koncert volt és majdnem baj lett a legutóbbiból :))).
Meló után haza is robogtam, hogy vegetáljak, aludjak egyet a kanapén igy buli előtt. Mit nekem kiöltözés? Jó lesz az, amiben melóztam....hálistennek a csajok is osztották a hasonló megerőltető kiöltözéses procedúrát. Amúgy is full nevetséges látni a kis picsákat, nagy picsákat a tűsarkakon, amikben menni nem birnak, meg hogy egész délután és este az esti bulira készültek és ennek fejében a kutya nem néz rájuk, mert kisugárzás zéró.
Összegzés: Ötkertben zene jó volt, nekem megfelelt, 3 üveg bor lecsúszott a torkunkon, megismerkedtünk jóképű angol fiúcskákkal és egy öltönyös muki jól fel akart szedni, de megkaptam a NEMNYERT táblát, igy gyorsan eloldalgott, egy faszit meg elküdltem a francba, mert volt pofája a szemembe mondani, hogy a nők 30 felett kuka. Hátajókurvaanyádatseggfej!!!

A másnapot megúsztam mindenfajta másnap nélkül.
Fura ez számomra is, a bortól általában kiütöm magam. De viszonylagosan végigzsizsegtem Stikivel a Sabbathot.....tejóég, mi is volt? jah, ebéd, Praktiker, Morphy, aztán egy laza Specko Jedno koncert.
Röhejes, hogy a Rutkai Bori és a faszija, aki amúgy Zizkó barátnőm öccse és nem utolsósorban a keresztlányom nagybátyja, mennyire el tudnak mellettünk menni köszönés nélkül, azok után, hogy tavaly a keresztelőre lemenetkor bekéredzkednek az autóba, amivel semmi gond nincs, majd 5 perc után kiszállnak, hogy ők mégis vonattal mennek......whatever.

És vasárnap reggel a normál kielégülésen kivül megkaptam a lábaimnak járót is. :)))
Rágtam a fülét már a Stikinek, hogy mivanmármikormegyünkanormafárafutniheh?
Végrevégrevégre megvolt.
És bazi jó volt.
Nincs ennél jobb érzés a sportban, mikor jó időben a természetben fut az ember, a lába alatt recsegnek a faágak....áááá totál újjászületés, főleg, hogy az emelkedőn majd megpusztultam. Sose fogom megérteni, emberek hogyan tudnak nemsportolni, eltunyulni, punnyadni állandóan?
A Lilibogyesz volt a legcukibb....mea culpa, a kutya egész télen csak tessék-lássék sportolt....semmi téli hóban patakmenti futás, dagadt is lett, s hát most cuki volt, mert a végén gyökkettővel nyomta, de lenyomta....utána még jött velünk a Gouba-ra, majd a Vianba ebédelni barátokkal és meg egy esti Élet menetét is végigcsinált.
A nap szupersztárja egyértelműen az ebgyerek volt.
Mindenhol behajtotta a nekijáró hasmasszirt. A leghardkórabb azért az volt, mikor a Meneten, az Alkotmány utca közepén hanyatt vágta magát, mert hát már ideje volt, hogy a hasát is simogassuk, ne csak az oldalát.....
A Meneten megismerkedtem Stiki nagybátyjával is, meg láttuk Xcsajt is.....(ez volt a legszebb, éjjel rémálmom is lett és továbbra sem értem a faszimat, hogy mit? miért? még mindig...)